Házi poratka
| Készletkártevők: |
|
| Egészségügyi kártevők: |
|
Házi poratka
Dermatophagoides pteronyssinus
Megjelenése:
Szabad szemmel nem látható, 250-300 ľm hosszúságú, ovális alakú, átlátszó testű atka. Legalább 10x-es nagyítású mikroszkópban tekintve szembetűnőek a testén lévő hosszabb-rövidebb függelékek, valamint a szintén kitinszőrökkel ellátott négy pár láb. Szájszerve a test csúcsán helyezkedik el, fejszerű képlet formájában. Szemei, csápjai nincsenek.
|
Házi poratka (adult)
|
Életmódja:
A házi poratka legközelebbi rokonai elsősorban madarak tollazatán és azok fészkeiben élnek, és a toll anyagával, valamint az azon élő gombákkal táplálkoznak. Az 1960-as évek közepén figyeltek fel arra, hogy a Dermatophagoides nem néhány faja (D. pteronyssinus, D. farinae) tömegesen fordulhat elő a lakások házi porában. Emberi környezetben fő táplálékuk a bőrről leváló elszarusodott hámsejtek, valamint az azokon megtelepedő mikroszkopikus gombák. A felhám zsírtartalmát ezek a mikroszkopikus gombák előemésztik, így alkalmas táplálékká alakítják azt a poratka számára. Egy felnőtt emberről naponta kb. 1 gramm felhám válik le.
A nőstény atka egyesével, vagy 3-5-ös csoportokban rakja le petéit, összesen kb. 40-80 darabot. A petéből hatlábú lárva kel ki, majd vedlésekkel követik egymást a további fejlődési alakok: az első, majd második nimfastádium, végül az imágók. A lárvák kivételével minden fejlődési alak 4 pár lábbal rendelkezik. A petétől az imágóig tartó ciklus kb. 1 hónap alatt lezajlik, de kedvezőtlenebb körülmények közt a fejlődés 3 hónapig is elhúzódhat.
Az atkák túlélése és elszaporodása elsősorban a relatív páratartalomtól függ, amely fontos limitáló tényező. Az atkák száma egy lakáson belül a magasabb páratartalmú helyiségekben a legnagyobb; ez tipikusan a hálószoba, és azon belül is az ágy. Számuk télen a legalacsonyabb, és a tavasz-nyár, valamint a nyár-ősz forduló időszakában a legmagasabb.
A lakókörülmények modernizálódásával az utóbbi fél évszázadban robbanásszerűen népesítik be a lakóházakat. Leggyakrabban szőnyegen, bútorkárpiton, ágymatracon, ágyneműn, plüss gyermekjátékokon, függönyön található meg.
Elterjedése:
Világszerte elterjedt, de legtöbb adata Európából ismert.
Jelentősége:
Ürülékük, váladékuk, testtörmelékük és az elpusztult atka is antigén természetű fehérjéket tartalmaz, amelyek az allergiára hajlamos embereknél erős könnyezést és orrfolyást (szénanáthát), asztmát, hurutot, bőrkiütést, viszketést, valamint bőrgyulladást okozhatnak. Az allergia kialakulásához ismételt expozíció szükséges, és a tünetek általában akkor jelentkeznek ha az 1 gramm házi porban lévő atkaszám eléri a 10.000-et.