Madártetűatka (Tyúkatka)
| Készletkártevők: |
|
| Egészségügyi kártevők: |
|
Madártetűatka (Tyúkatka)
Dermanyssus gallinae
Megjelenése:
Tojás formájú, barázdálatlan testű atka. A szájszerv felülnézetben jól láthatóan elkülönül. A kültakarója vékony, puha. Az éhes nőstény 0,75 mm x 0,4 mm nagyságú, vérrel teleszívott állapotban azonban teste eléri a 2 mm hosszúságot is. A hím 0,6 x 0,3 mm nagyságú. Az éhes egyedek színe a fehérestől a szürkéig, a vért szívott példányoké a pirostól a feketéig változhat.
|
Tyúkatka (frissen vért szívott imágó)
|
Életmódja:
Madarakon élősködő vérszívó, amely esetenként (madár gazda hiányában) emlősökön, köztük az emberen is szívhat vért. Tipikus gazdafajai a házi tyúk és a parlagi galamb (Columba livia f. domestica).
Éjjel táplálkozik, nappal a rejtekhelyein tartózkodik, itt történik a megtermékenyítés és a peterakás is. A nőstények naponta 3-4, egész életük során átlagosan 25 petét raknak.
A fejlődési ciklusa bonyolult: pete - (hatlábú) lárva - protonimfa - deutonimfa - imágó. Csak a három utolsó stádium vérszívó. Kb. 30-60 percet töltenek a gazdaállaton, és 2-4 naponta szívnak vért. Fejlődési idejük rövid, mindössze 1-2 hét. Az imágók az éhezést akár néhány hónapig is elviselik (5°C-on 9 hónapig).
Baromfitelepeken tömeges lehet. Magyarországi előfordulása is régóta ismert, azonban az utóbbi néhány évben egyre több, intenzíven termelő tojó-és tenyészállományban jelent meg, és okozott állat- és közegészségügyi problémát.
Elterjedése:
Európai eredetű, több kontinensre behurcolt faj.
Jelentősége:
Európában a házi tyúk legfontosabb vérszívó ektoparazitája, amely csípésével zavarja az állatokat, csökkent tojástermelést idéz elő, tömeges ártalma anemiát okozhat, valamint különböző kórokozókat is közvetíthet. A humán esetek tipikusan foglalkozási ártalomként jelentkeznek, baromfitelepeken dolgozók körében.