Csípőszúnyogok családja
| Készletkártevők: |
|
| Egészségügyi kártevők: |
|
Csípőszúnyogok családja
Culicidae
Megjelenésük:
Karcsú testű, hosszú lábú és szárnyú, fonalascsápú kétszárnyúak. Legjellemzőbb sajátosságuk, hogy szárnyuk teljes szegélyén és a szárnyereiken is keskeny, lapos pikkelyek erednek. Fejük alakját a hosszú csáp és nőstényeknél a hosszú szájszerv határozza meg. A csáp 2. ízében helyezkedik el a Johnston-féle szerv, amely a rovarok hallószerve, csápostoruk 13 ízű. A hímek csápja hosszan tollas. A nőstények szúró-szívó szájszervvel, a hímek redukálódott szájszervvel rendelkeznek. Állkapcsi tapogatójuk olyan hosszú, mint a szúró-szívó szájszerv (Anophelinae alcsalád) vagy annál jóval rövidebb (Culicinae alcsalád). Pihenő testtartásuk alapján az Anopheles imágók elkülöníthetők a többi nemtől. Az előbbieknél a fej-tor-potroh tengely egyenes, és a felülettel hegyesszöget zár be, míg az utóbbi fajok imágóinál a fej és a tor elülső része, valamint a tor hátulsó része és a potroh egy-egy egyenest alkotva tompaszöget zár be, a potroh pedig a felület felé irányul.
|
Mocsári szúnyog (nőstény imágó)
Csípőszúnyog lárva (Coquillettidia sp.), vízi növényhez rögzülve
|
Életmódjuk:
Mind a hím, mind a nőstény növényi nektárból szerzi a repüléshez szükséges energiát, azonban a nősténynek a peteérleléshez vért kell szívnia. A fajok többségénél a nőstény minden egyes peterakási ciklus előtt vért igényel. Emlősök, madarak és kétéltűek vérszívói. Egyes fajok szűkebb, mások szélesebb gazdaspektrummal jellemezhetők. Megkülönböztetünk antropofil, zoofil és antropozoofil fajokat, attól függően, hogy a nőstények jellemzően emberen és/vagy állatokon táplálkoznak-e. A fajok zöme sötétedés környékén keres táplálékot, azonban vannak nappal is vért szívó, illetve jellemzően éjjel aktív fajok is. Attól függően, hogy a vérszívás és -emésztés jellemzően hol történik, beszélünk szabadban tevékeny, exofil illetve exofág, valamint zárt térben aktív, endofil illetve endofág fajokról.
Vérszívás és párosodás után a nőstény egyenként a vízfelszínre (Anopheles), egyenként a nedves növényi részekre, kövekre, talajra, faodúba (Aedes és Ochlerotatus), vagy csomókban, petetutaj formájában (Culex) helyezi el petéit.
A petéből legkorábban 2-3 nap múlva kelnek ki a lárvák, de bizonyos génuszoknál (Aedes, Ochlerotatus) a peték kiszáradva áttelelnek, és csak a következő tavasszal kelnek ki. A lárvák szinte bármely állandó, és időszakos vízben fejlődhetnek, a folyóvizek kivételével. Négy lárvastádium követi egymást. Az oxigént a legtöbb lárva a légkörből nyeri, a hosszabb-rövidebb légcsövén keresztül. Az Anopheles lárvák a víz felszíne alatt, azzal csaknem párhuzamosan tartózkodnak, mivel légcsövük redukálódott. A mocsári szúnyog (Coquillettidia richiardii) rövid, fogazott hegyű, fűrészes végű légcsövével vízi növényekhez rögzülten él, oxigénszükségletét azok szöveteinek légjáratából biztosítja. A lárvák a vízből kiszűrt mikroorganizmusokkal táplálkoznak, de a negyedik stádiumban már nem vesznek magukhoz táplálékot. A lárvakori fejlődés általában 1-3 hétig tart, azonban a mocsári szúnyog lárvája 9-10 hónapon keresztül fejlődik. A bábok mozognak, de nem táplálkoznak, fejlődésük 3-7 napig tart. A mocsári szúnyognál a báb is a növényekhez rögzíti magát, és csak az imágóvá alakulás előtt emelkedik a vízfelszínre. Az imágók kb. 1-4 hónapig élnek, azonban vannak olyan fajok (Anopheles, Culex), ahol a megtermékenyített nőstény áttelel.
A fajok többségének évente több nemzedéke is fejlődik.
Elterjedésük:
Közel 2000 fajuk ismert. Európából közel 100 fajukat tartják nyilván, Magyarország területéről eddig 49 taxon (48 faj és 1 alfaj) előfordulásáról tudunk, de a jövőben még további 10-12 faj kimutatására lehet számítani. A leggyakoribb és humán szempontból napjainkban legfontosabb fajok: a györtő szúnyog (Aedes vexans), a mocsári szúnyog (Coquillettidia richiardii), a foltos szúnyog (Culex modestus) és a fűtött lakásokban télen is vért szívó házi szúnyog (Culex pipiens molestus).
Jelentőségük:
A csípőszúnyogok legalább 40-féle arbovírust terjesztenek, az Anopheles fajok imágói a végleges gazdái az emberi maláriát okozó 4 Plasmodium fajnak (hazánkban a 40-es évekig az Anopheles messeae és Anopheles atroparvus fajok voltak a Plesmodium vivax gazdái és terjesztői). Egyes férgek mikrofiláriáit is terjesztik.
Az Anophelesek csípése fájdalmatlan, a többi fajé általában fájdalmas, nyálmirigyeik váladéka allergiás bőrreakciót okozhat.